A xantonok a természetben termelt kémiai vegyületek egy csoportja, amelyek egyes növényekben találhatók. Ezeket tartják az egyik „biológiailag legaktívabb” növényi eredetű vegyületnek, és állítólag fogyasztásukkor mindenféle hatással bírnak.
A kémikusok több mint 70 különböző xantont azonosítottak, és rendszeresen fedeznek fel új tagokat, amelyek mindegyike különböző hatásmóddal rendelkezik. A xantonok nevüket a görög „xanthos” szóból kapták, amely „sárgát” jelent – a növényi szövetekben jellemző megjelenésüknek köszönhetően.
A xantonok a közelmúltban jelentősen megnőttek, mivel számos különböző egészségügyi előnyt tulajdonítanak nekik. Ebben a cikkben az eddigi legizgalmasabb kutatásokról beszélünk, amelyek elkezdték megfejteni a xantonok titkait és a sokféle előnyös tulajdonságukat…
A mangosztán (Garcinia mangostana) bemutatása
A mangosztánt az egyik leggazdagabb ismert xantonforrásnak tartják.Míg a xantonok szerény mennyiségben számos növény szövetében megtalálhatók, a tudósok úgy vélik, hogy a legnagyobb mennyiségben a mangosztánban találhatóak. A mangosztán növény – latin nevén Garcinia mangostana – Délkelet-Ázsiában őshonos, és néha a „gyümölcsök királynőjének” is nevezik.
Kiterjedten termesztik olyan országokban, mint Thaiföld, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Indonézia, ahol az érett gyümölcsök ízletes részét képezik az étrendnek.
Ugyanilyen fontosak azonban az állítólagos gyógyhatásai is, amelyeket a tudomány csak nemrégiben kezdett el igazolni gondosan ellenőrzött laboratóriumi vizsgálatokkal. Bár a xantonok a mangosztán növény szinte minden részében megtalálhatók, a legerősebben a „perikarpiumban” – a gyümölcs kemény héjában vagy külső héjában – koncentrálódnak, amelyet általában evés előtt eltávolítanak.
A terméshéjból nyert kivonatokat hagyományosan a sebgyógyulás felgyorsítására és olyan betegségek kezelésére használták, mint a vérhas, de a xantonok orvosi előnyei iránti növekvő érdeklődés számos további hatás felfedezéséhez vezetett.
A mangosztánban található xantonok magas koncentrációja, valamint a hagyományos gyógynövényként való használata azt jelenti, hogy a legtöbb tudományos vizsgálat eddig a mangosztán egészségügyi előnyeire és a benne található konkrét xantonokra összpontosított.
Ezért mi is itt kezdünk el kutakodni, hogy feltárjuk a xantonok számos lehetséges egészségügyi előnyét…
A xantonok egészségügyi előnyei
Antioxidánsok gazdag forrása
A „szabad gyökök” fogalma jól ismert az orvosi közösségben. Ezek az instabil molekulák páratlan számú elektronokkal rendelkeznek, amelyek körülöttük repkednek. Ennek következtében a szabad gyökök megpróbálják „ellopni” az elektronokat más molekuláktól, amelyekkel kapcsolatba kerülnek.
Sajnos, ha ezek a molekulák elég szerencsétlenül járnak ahhoz, hogy elveszítsenek egy elektront, akkor ők is megpróbálnak elektronokat zsákmányolni másoktól, és így a folyamat egy kaszkádon keresztül folytatódik. Ez jelentős károkat okozhat a szervezetben, és úgy gondolják, hogy ez szorosan összefügg számos szerencsétlen biológiai folyamattal, a természetes öregedéstől kezdve a szívbetegségek kialakulásáig. Az antioxidánsok, ahogy azt már sejthette, a megoldást jelentik. Ezek a molekulák szabadon elektronokat adományoznak a szabad gyököknek, így kiegyensúlyozzák azokat, és megakadályozzák, hogy kárt tegyenek a test sejtjeiben.
Köztudott, hogy a növényekben található számos vegyület antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, ami csak az egyik oka annak, hogy mindannyiunkat arra ösztönöznek, hogy sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasszunk. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a xantonok kivételesen magas szintű védelmet nyújtanak a szabad gyökökkel szemben.
Önkéntesek egy csoportja 30 napon keresztül zúzott mangosztánból készült, xantonokban gazdag italt kapott. A vizsgálat végén vérmintát vettek, hogy felmérjék a xantonok által nyújtott antioxidáns védelem szintjét. Az eredmények azt mutatták, hogy a Mangosteen-t fogyasztó résztvevők 15%-kal nagyobb antioxidáns-kapacitást mutattak, mint a kontrollcsoport.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Mangosteen xantonok fogyasztása „jelentősen növeli az antioxidáns kapacitást és gyulladáscsökkentő előnyökkel rendelkezik, hosszú távú fogyasztás esetén mellékhatások nélkül az immun-, máj- és vesefunkciókra”.
Más szóval, az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy a xantonok – különösen a mangosztánból származóak – segíthetnek megvédeni bennünket a szabad gyökök okozta folyamatos károsodásoktól. Sőt, ennek az antioxidáns védelemnek a hatékonysága számos más egészségügyi előnyre is kihat, ahogyan azt rövidesen megtudjuk.
Segít a gyulladás szabályozásában
A gyulladás a szervezet módja a lehetséges problémák, például fertőzés vagy szövetkárosodás kezelésére. Lényegében gyulladásos reakcióról van szó, amikor az immunrendszer a test egy adott területére összpontosít, és fehérvérsejteket küld a beazonosított probléma kezelésére.
Ugyanakkor azonban a gyulladás nem mindig pozitív, különösen, ha hosszabb időn keresztül rutinszerűen jelentkezik. A krónikus gyulladás duzzanathoz, kellemetlen érzéshez vezethet. Valóban, az allergiák, az érelmeszesedés és az ízületi gyulladás egyes formái is krónikus gyulladással járnak, így a gyulladást csökkentő természetes kezelések óriási értékkel bírhatnak.
A mangosztán egyik hagyományos felhasználási módja a természetes gyógymód. Sok helyi lakos úgy véli, hogy segít csökkenteni a sebek duzzanatát és gyulladását, felgyorsítva ezzel a gyógyulási folyamatot.
Érdekes módon úgy tűnik, hogy ez nem csak hallomás. A Mangosteen gyulladáscsökkentő tulajdonságait laboratóriumi körülmények között bizonyították, ahol a gyulladást jelző emberi sejteket figyelték a Mangosteenből származó xantonok alkalmazása előtt és után. Az eredmények azt mutatták, hogy a Mangosteen pozitívan hatott egy sor különböző hírvivőre, és hogy „a jelenlegi tanulmány alátámasztja a Garcinia mangostana gyümölcshéj hagyományos használatát gyulladásos állapotok kezelésére”.
Ha kezelni szeretné a gyulladást, különösen az olyan krónikus betegségeket, amelyekben a gyulladás kulcsfontosságú összetevőt jelent, akkor lehet, hogy a xantonok hatékony természetes megoldást jelentenek a problémára.
Sőt, mint látni fogjuk, a xantonok gyulladáscsökkentő tulajdonságai gyakran szinergikusan kombinálódnak antioxidáns kapacitásukkal, hogy pozitívan befolyásoljanak egy sor kellemetlen, sőt potenciálisan halálos egészségügyi állapotot.
Antimikrobiális előnyöket biztosít
A xantonok segíthetnek a baktériumok, vírusok és gombák elleni küzdelemben. már kiemeltük a mangosztán hagyományos használatát a sebek kezelésére. Míg a xantonok gyulladáscsökkentő tulajdonságait laboratóriumi körülmények között megerősítették, egy másik szempont, amely szintén hozzájárulhat a sebgyógyulásra gyakorolt hatásukhoz, az a kórokozók, például a baktériumok, gombák és vírusok elleni küzdelemre való képességük.
Egy tanulmány 18 különböző gyakori baktériumtörzset kezelt xantonoldattal, és megállapította, hogy a xantonok a baktériumok növekedését fajtól függően 72% és 83% között csökkentették.
Más tanulmányok a xantonok hatását vizsgálták az orvosi szempontból fontosnak ismert mikrobákra. A vizsgálatok például azt találták, hogy a xantonok „mérsékelt aktivitással” rendelkeznek a Staphylococcus aureus ellen. Ez az a baktérium, amely a „Staph-fertőzéseket” okozza. A kisebb, felületi fertőzések bőrkelésekhez, tályogokhoz és sebfertőzésekhez vezethetnek. Az NHS szerint a Staphylococcus súlyosabb következményei közé tartozhat a toxikus sokk szindróma, a szepszis és akár a tüdőgyulladás is.
Úgy tűnik azonban, hogy nem csak a baktériumokra hatnak a xantonok; a vizsgálatok szerint számos gombafajra is hatással lehetnek. Az egyik ilyen tanulmány a xantonok hatását vizsgálta három különböző gombára, és bejelentette, hogy „a természetes xantonok jó gátló hatást mutattak”.
A legérdekesebb talán az volt, hogy a xantonok milyen hatással voltak az Alternaria alternata nevű fajra. Bár ennek a gombának a hatása leggyakrabban a növények levelein megjelenő barna foltok formájában jelentkezik, vannak bizonyítékok arra, hogy az embereknél is okozhat légzőszervi problémákat.
A hepatitis C egy vírus, amely mérhetetlen károkat okozhat a májban. Tanulmányok megállapították, hogy a mangosztánból származó két különleges xanton – az α-mangosztin és a γ-mangosztin – különösen hatásosnak tűnik a hepatitis C vírus (HCV) szaporodásának megakadályozásában. Ez viszont segíthet megvédeni a májat a normális esetben tapasztalható károsodás mértékétől. Mint a szakértők megállapították, „ez a megállapítás értékes molekuláris alapot nyújt a mangosztán, mint a HCV okozta májbetegségek elleni küzdelem fontos étrend-kiegészítőjének továbbfejlesztéséhez”.
Bár ez a kutatás még gyerekcipőben jár, és eddig csak csekély számú különböző baktériumot, gombát és vírust vizsgáltak, az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy a természetes xantonok hasznos eszköznek bizonyulhatnak az orvosi szempontból fontos mikrobák elleni küzdelemben.
Javít bőr egészségi állapotán
A xantonok mindenféle előnyöket kínálhatnak a bőr számára, beleértve az ekcémát és a pattanásokat is.A mangosztán xantonok jól ismert gyulladáscsökkentő és antibakteriális tulajdonságai javítanak bizonyos bőrbetegségeken. Például Cutibacterium acnes a neve egy bizonyos baktériumnak, amely – ahogy a neve is mutatja – összefüggésbe hozható a pattanásos esetekkel.
A Cutibacterium acnes jellemzően a bőr pórusaiban és a szőrtüszőkben él, és nem okoz nagyobb problémát. Ha azonban ezek a populációk gyorsan elszaporodnak, bőrgyulladás léphet fel. Ez a baktérium a pórusokat és a tüszőket is megnyitja, lehetővé téve a kevésbé kellemes baktériumtörzsek számára a hozzáférést. Ennek eredményeképpen pattanások alakulhatnak ki.
Tanulmányok megállapították, hogy egyes mangosztán xantonok képesek elnyomni a Cutibacterium acnes baktériumok által okozott gyulladást, így segítve az érintettek bőrének egészségesebbé és szebbé tételét.
A bőrszakértők által „atópiás dermatitisz”, a szélesebb lakosság által „ekcéma” néven ismert állapot szorosan kapcsolódik a gyulladáshoz. Bár az ekcéma pontos okai még nem teljesen tisztázottak, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a problémát – legalábbis részben – allergiás reakció okozza, amely bőrgyulladáshoz és szárazsághoz vezet.
Figyelembe véve a xantonok erős gyulladáscsökkentő tulajdonságait, talán nem meglepő, hogy az ekcémában szenvedők számára is enyhülést nyújthatnak. De hogyan történik ez? Mint kiderült, a gyulladás akkor keletkezik, amikor a szervezet hírvivő anyagokat – úgynevezett citokineket – bocsát ki, amelyek aztán kiváltják a reakciót.
Tanulmányok megállapították, hogy számos xanton képes ezeket a kémiai útvonalakat, amelyeken keresztül a gyulladás egyáltalán kialakul – a szakértők által „nukleáris faktor (NF)κB jelátviteli útvonalként” ismert – leszabályozni. Ennek eredményeként úgy tűnik, hogy a xantonok képesek „elvágni a telefonkábelt”, megakadályozva a gyulladáskeltő hírvivők felszabadulását, és így csökkentve a gyulladás tüneteit.
Egy utolsó mód, ahogyan a xantonok a jelek szerint jótékonyan hatnak a bőrre, a glikozilációnak nevezett folyamathoz kapcsolódik. Ez a szervezetben természetes módon történik, amikor a cukor a bőrben lévő kollagénhez kötődik. E reakció részeként azonban melléktermékként fejlett glikációs végtermékek (AGE-k) néven ismert anyagok keletkeznek.
Régóta ismert, hogy az AGE-k felhalmozódnak a bőrben, és hozzájárulhatnak a bőr öregedéséhez. Korábbi tanulmányok szerint a cukorbevitel csökkentése segít csökkenteni az AGE-szintet, így a bőr hosszabb ideig fiatalabbnak tűnik.
Ha hihetünk a bizonyítékoknak, akkor a xantonok hasonló előnyökkel járhatnak, mivel a cukorbeviteltől függetlenül csökkentik az AGE-k termelődését. Egy vizsgálatban önkéntesek egy csoportja három hónapon keresztül napi 100 mg xantonban gazdag mangosztán kivonatot kapott. A kutatók megállapították, hogy ez a kezelés „csökkentette az AGE-k felhalmozódását a bőrben”, továbbá „a bőr rugalmassága és nedvességtartalma is javult”.
A bőr öregedésétől a szárazságig, az ekcémától a pattanásokig úgy tűnik, hogy a xantonok bőrre gyakorolt jótékony hatásai széles körűek. És ne felejtsük el, hogy ez a kutatás valóban korai stádiumban van, így valószínűleg még csak a csúcsát láttuk annak, hogy mit tehetnek a xantonok az arcbőrért.
Metabolikus szindróma
A metabolikus szindróma egy gyűjtőfogalom, amelyet a szív- és érrendszeri betegségekkel és a cukorbetegséggel kapcsolatos állapotok egész sorának leírására használnak. Ezen állapotok súlyosságát nem szabad alábecsülni, mivel előfordulási gyakoriságuk folyamatosan növekszik a fejlett világban, ami ahhoz vezet, hogy nyugaton az első számú halálozási oknak számítanak.
A citokineket a szervezet kémiai hírvivőinek tekinthetjük. Amikor felszabadulnak, a szervezet úgy reagál, hogy a fehérvérsejtek beáramlásával fokozódik a gyulladás az érintett területen. Egészséges embereknél ez a gyulladás pozitívan hasznos lehet – segít az immunrendszert a potenciálisan veszélyes fertőzésekre irányítani, amelyeket meg kell szüntetni.
Tanulmányok azonban azt is megállapították, hogy különösen egy citokin – az úgynevezett TNF-α citokin – csökkentheti az inzulinérzékenységet. Aggasztó módon a TNF-α citokint a zsírszövetek termelik, amelyek a testben zsírt raktároznak. Ez azt jelenti, hogy az elhízás hozzájárulhat az inzulinrezisztenciához, ami végső soron cukorbetegséghez vezethet.
Ez aligha újdonság. Az elhízás és a cukorbetegség közötti kapcsolat már régóta ismert, és kutatások kimutatták, hogy az egészséges BMI elérése egyes betegeknél javíthatja – vagy akár gyógyíthatja – a 2-es típusú cukorbetegséget. A xantonok azonban egy másik hasznos eszköznek is bizonyulhatnak ebben a küzdelemben.
A mangosztánban található két xantonról kiderült, hogy jelentős hatással van az inzulinrezisztencia kialakulására. Egy tanulmányban emberi sejteket kezeltek α-mangosztinnal és γ-mangosztinnal, a mangosztánban található xantonokkal, és megállapították, hogy ezek megzavarták a gyulladásos citokinek termelését. Ezáltal csökkenthetik az inzulinrezisztencia kialakulásának veszélyét.
Talán a legnagyobb érdeklődésre az a hatás tartott számot, amelyet a xantonok az Alternaria alternata nevű fajra gyakoroltak. Bár ennek a gombának a hatása leggyakrabban a növények levelein megjelenő barna foltok formájában jelentkezik, vannak bizonyítékok arra, hogy az embereknél is okozhat légzési problémákat.
A hepatitis C egy vírus, amely mérhetetlen károkat okozhat a májban. Tanulmányok megállapították, hogy a mangosztánból származó két különleges xanton – az α-mangosztin és a γ-mangosztin – különösen hatásosnak tűnik a hepatitis C vírus (HCV) szaporodásának megakadályozásában. Ez viszont segíthet megvédeni a májat a normális esetben tapasztalható károsodás mértékétől. Mint a szakértők megállapították, „ez a megállapítás értékes molekuláris alapot nyújt a mangosztán, mint a HCV okozta májbetegségek elleni küzdelem fontos étrend-kiegészítőjének továbbfejlesztéséhez”.
Bár ez a kutatás még gyerekcipőben jár, és eddig csak csekély számú különböző baktériumot, gombát és vírust vizsgáltak, az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy a természetes xantonok hasznos eszköznek bizonyulhatnak az orvosi szempontból fontos mikrobák elleni küzdelemben.
Van még más is. A szívbetegség kialakulása lassú, progresszív folyamat lehet, külső tünetek nélkül, egészen addig, amíg súlyos szövődmények nem lépnek fel. Az egyik leggyakoribb elem a koleszterin fokozatos felhalmozódása a szívet tápláló artériákban – az orvosok által ateroszklerózisnak nevezett betegség.
Ahogy az artériák beszűkülnek, a vér nehezen tud hatékonyan keringeni, ami magas vérnyomáshoz vezethet, ami további terhelést jelenthet a szívizomnak. Bizonyos esetekben a vörösvértestek is elkezdhetnek összecsapódni, ami vérrögök kialakulásához vezethet.
Az érelmeszesedés folyamata összetett, és több oka is lehet. Ezek egyike az LDL-koleszterin molekulák – a médiában gyakran „rossz koleszterinnek” nevezett – oxidatív károsodásának folyamata.
A környezetből felszívódó vagy a normál anyagcsere-folyamatok során keletkező szabad gyökök képesek a normál LDL-koleszterint egy kissé eltérő, OxLDL néven ismert formává alakítani.
Ezek az OxLDL molekulák különösen „ragadósak”, és feltételezhetően könnyebben kötődnek az erek falához. Az LDL-koleszterint OxLDL-lé alakító kémiai reakció megakadályozása ezért hatékony módja lehet az érelmeszesedés és ezen keresztül a szívbetegségek kialakulásának lassításának.
Már számos olyan tanulmányt tárgyaltunk, amely a xantonok antioxidáns potenciálját vázolja, így nem meglepő, hogy úgy tűnik, ugyanezek a xantonok segítenek csökkenteni az LDL OxLDL-lé történő átalakulását a szervezetben.
Az egyik vizsgálat, amely ezt a feltételezést igyekezett megerősíteni, a résztvevők egyik csoportjának egy tipikus étrendet, egy másik csoportnak magas koleszterin (lipid) tartalmú étrendet, míg egy harmadik csoport magas koleszterin tartalmú étrendet fogyasztott, amelyet a xantonokban gazdagnak ismert mangosztán gyümölccsel kombináltak.
A várakozásoknak megfelelően a kontrollcsoportban nem tapasztaltak jelentős emelkedést az érelmeszesedés jeleiben, míg a magas koleszterinszintű csoportban a potenciálisan káros LDL-koleszterinszint emelkedését tapasztalták. Még érdekesebb, hogy a Mangosteen-gyümölcsöt szedők vérmintáiban az OxLDL szintje jelentősen alacsonyabb volt, mint amire egyébként számítani lehetne, ami arra engedte a szakértőket, hogy arra a következtetésre jussanak, hogy a Mangosteen „pozitívan befolyásolhatja a plazma lipidprofil[okat] és az antioxidáns aktivitást… koleszterintartalmú étrendben”.
Figyelembe véve az anyagcsere-betegségek súlyosságát – az elhízástól kezdve a cukorbetegségen át a szívbetegségekig – nem csoda, hogy a xantonok eddig is olyan nagy érdeklődésre tartottak számot.
Valóban, az összes eddigi kutatást áttekintő tudóscsoport arra a következtetésre jutott, hogy „a mangosztán és a benne található xantonok jó lehetőségeket rejtenek magukban a metabolikus szindróma és a hozzá kapcsolódó rendellenességek, mint például az elhízás, a zavart lipidprofil, a cukorbetegség és szövődményei ellenőrzésére és módosítására irányuló humán vizsgálatok tervezésére”.
Rákellenes tulajdonságok
A mangosztánból kivont xantonokat számos különböző rákos megbetegedés potenciális újszerű kezelési módjaként emlegették. Még arra is van bizonyíték, hogy egyes xantonok védőhatást fejthetnek ki a rákos sejtek megjelenése ellen.
Apoptózisnak nevezik a tudósok a sejtek – köztük a rákos sejtek – természetes, korral járó pusztulását. Ha az apoptózis felgyorsítható – a sejtek szaporodásának ütemét meghaladva -, akkor a daganatok mérete csökkenhet, vagy akár teljesen el is pusztulhatnak.
Egy tanulmány három különböző xantonnal kísérletezett, amelyek a mangosztánban találhatóak. Az emberi tumorsejteket xantonokkal kezelték, miközben mérték az apoptózis mértékét. Azt találták, hogy a korai sejthalál standard aránya a kezeletlen mintákban mindössze 1,7% volt, azonban a leggyakoribb mangosztánból származó xantonnal – α-mangosztinnal – kezelt sejteknél ez az arány hihetetlen 59,6%-ra nőtt.
Megállapították, hogy ez a hatás azért következett be, mert a xantonok képesek voltak megzavarni a rákos sejtek energiatermelését. A sejtek ennek következtében szó szerint éhen haltak. A rákos sejtek apoptózisának hasonló javulását mutatták ki kutatók emberi leukémiás és mellrákos sejteknél is.
Végül, néhány érdekes kutatást végeztek a prosztatarákkal kapcsolatban is – ami az idősebb férfiak körében a halálozás egyik fő oka. A vizsgálati csoportot két félre osztották, az egyik csoport napi 100 mg xanton α-mangosztint kapott testsúlykilogrammonként. 34 nap elteltével megállapították, hogy a kezeletlen csoportban az átlagos prosztatarákos daganat 1190 mm3 -re nőtt, míg a xantonnal kezelteknél csak 310 mm3 -re.
Röviden tehát, bár hiba lenne a xantonokat a következő rákellenes áttörésként beállítani, a kezdeti kutatások eddig igen pozitív hatásokat mutattak. Csak az idő fogja megmondani, hogy a xantonok a jövőben egy elfogadott kezelési rendszer részévé válnak-e.
