A csontritkulás egy gyakori állapot, amikor a csontok idővel vékonyabbá és gyengébbé válnak, és így a csonttörések valószínűbbé válnak. Bár ezek bárhol előfordulhatnak, a törések leggyakoribb helye a gerinc, a csípő és a csukló. Szakértők szerint az Egyesült Királyságban évente több mint 200 000 csonttörés következik be a csontritkulás következtében.

A bizonyítékok azt mutatják továbbá, hogy a csontritkulással összefüggő törésekben szenvedő betegeknél két-ötször nagyobb a valószínűsége annak, hogy a jövőben további töréseket szenvednek el. A csontritkulás tehát valóban nagyon súlyos állapot lehet. Természetesen, bár a csonttörések önmagukban is sajnálatosak, fontos figyelembe venni a csonttörések összes mellékhatását is. Súlyosabb esetekben a csontritkulás súlyos fogyatékosságot vagy hosszú kórházi tartózkodást eredményezhet.

Egyes esetekben a törések akár diagnosztizálatlanul is maradhatnak, ami azt eredményezheti, hogy a csontok helytelenül nőnek vissza, és ez akár maradandó fogyatékosságot is okozhat. Sajnos a csontritkulás általában nem mutat könnyen felismerhető tüneteket. Sokan akkor értesülnek először a csontritkulásukról, amikor azt egy csonttörés után diagnosztizálják. Mivel a csontritkulás kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, ezért érdemes teljes mértékben megismerni mind a csontritkulás okait, mind pedig néhány természetes gyógymódját.

Mi okozza a csontritkulást?

Az emberi csontváz állandó szerkezetnek tűnhet, de semmi sem áll távolabb az igazságtól. A valóságban két folyamat zajlik párhuzamosan; az egyik lebontja a csontvázat, míg a másik újjáépíti azt. A szakértők úgy vélik, hogy a csontritkulás leggyakrabban ott fordul elő, ahol ez a két folyamat „szétkapcsolódik”, és a csont ásványi sűrűségének csökkenése meghaladja a szervezet újjáépítési képességét. Az eredmény gyengébb, vékonyabb csontok, amelyek nagyobb veszélynek vannak kitéve.

Életkor

Életünk növekedési szakaszában több csontot építünk, mint amennyit lebontunk. Ez a folyamat körülbelül 30 éves korunkig tart, amikor elérjük a „csonttömeg csúcspontját”. Ettől a ponttól kezdve a lebontás mértéke növekedhet, ami gyengébb csontokhoz vezet. Sok esetben tehát ez egy teljesen természetes folyamat. Becslések szerint az idősek túlnyomó többsége szenved valamilyen mértékű csontritkulásban, bár ennek súlyossága jelentősen változhat, akárcsak a kialakulás kora.

Diéta

Az öregedés csontvázra gyakorolt hatásait gyakran ronthatja a helytelen táplálkozás. Egy kanadai tanulmány például a kalcium – az egészséges csontváz fenntartása szempontjából kritikus ásványi anyag – táplálékbevitelét vizsgálta. A vizsgálat megállapította, hogy a vizsgálatban résztvevők 45%-a és 69%-a nem fogyasztott elegendő mennyiségű kalciumot, ami feltehetően rontja a csontozat hanyatlásával járó problémákat.

A menopauza

A menopauza utáni hormonális változások, beleértve az ösztrogénszint csökkenését, felgyorsíthatják a csontsűrűség csökkenését, így a nőknél nagyobb a csontritkulás kialakulásának kockázata. Több természetes ösztrogén, például a szójában található növényi ösztrogének fogyasztását javasolták a megelőzésben.

Életmód

Életmódunk alapvető szerepet játszik a csontok növekedésének támogatásában és szilárdságuk hosszú távú megőrzésében. Ahogy öregszünk, csökkenthetjük a testmozgás mennyiségét, mégis fontos a fizikai aktivitás szintje, mivel a csontok válaszul erősebbé válnak.

Dohányzás és ivás

Bár a pontos okok még nem tisztázottak, úgy tűnik, hogy a dohányzás és az erős alkoholfogyasztás egyaránt szoros összefüggésben áll az osteoarthritisből eredő csonttörések kockázatával. Egy ilyen vizsgálat megállapította, hogy a dohányosoknál a csont ásványi sűrűségének csökkenése lényegesen nagyobb mértékű, mint a nemdohányzóknál. Érdekes módon, bár úgy tűnik, hogy a volt dohányosoknál némi javulás tapasztalható, még mindig jelentős különbség van a volt dohányosok és a nemdohányzók között.

A csontritkulás természetes kezelése

Az elmúlt években számos hatékony gyógyszert fejlesztettek ki a csontritkulás kezelésére. Ezért mindig orvosával való konzultáció legyen az első számú célpont, ha a csökkent csontsűrűség hatásai miatt aggódik. Ugyanakkor azonban számos természetesebb kezelés is létezik, amelyek egyes szakértők szerint segíthetnek a csontritkulás elleni küzdelemben.

Kalcium

A kalcium a csontrendszer leggyakoribb ásványi anyaga. Ezért nem meglepő, hogy a szervezet számára a szükséges kalciummennyiség biztosítása jótékony hatásúnak bizonyulhat. A magasabb bevitelt összefüggésbe hozták a csonttömeg növekedésével és a csonttörések kockázatának csökkenésével. Egy tudományos vizsgálatban például azt találták, hogy a kalcium-kiegészítés 30-50%-kal lassította a menopauzában lévő nők csontsűrűségének csökkenését.

A kalciumban gazdag élelmiszerek, például a tejtermékek, a diófélék, a hüvelyesek és a dúsított kenyér és gabonafélék nagyszerű természetes kezelést jelenthetnek a csontritkulás ellen, míg a kalcium-kiegészítőkről azt is feltételezik, hogy segítenek fenntartani a szervezet egészséges kalciumszintjét. A felnőtteknek napi 700 mg kalcium bevitele ajánlott.

D-vitamin

A D-vitaminra a kalcium táplálékból történő felszívódásához van szükség, és ez a két tápanyag együttesen a csontok ápolásának kulcsa. A téli hónapokban a kevesebb napfény miatt nehéz D-vitamint előállítani. Emellett az életkor előrehaladtával csökken a bőrünkben a D-vitamin szintézisének képessége, ami növeli a hiány kockázatát az idősebbeknél. Ezért a kormány azt ajánlja, hogy a napfényes órák csökkenésével mindannyian egészítsük ki étrendünket D-vitaminnal.

A D-vitamin-pótlás koncepciója még fontosabb lehet a csontritkulás kockázatának kitett egyének számára. Egy tanulmány például azt találta, hogy az 50 éves vagy annál idősebb személyek 54%-ának nem volt megfelelő a D-vitamin bevitele. A csontritkulással összefüggő csonttörésekkel kapcsolatos vizsgálat megállapította, hogy a D-vitamin hiánya gyakori, és hogy azokban az esetekben, ahol a pótlást növelték, a további csonttörések esélye közel 50%-kal csökkent.

Testmozgás

Köztudott, hogy a szervezet pozitívan reagál a testmozgásra, és csak az egyik előnye, hogy segíthet a csontsűrűség fenntartásában. Egész egyszerűen úgy tűnik, hogy amikor a csontváz rendszeres terhelésnek van kitéve, a szervezet extra erőfeszítéseket fektet e támogató rendszer fenntartásába.

Egy 53 és 77 év közötti, csontritkulásban szenvedőkből álló csoportot arra ösztönöztek, hogy rendszeresen végezzenek kíméletes testmozgást, amely vagy élénk gyaloglásból, vagy alacsony terhelésű tornából állt. A tudósok ezután nyomon követték a gerincük csontsűrűségét. Az eredmények azt mutatták, hogy bár a testmozgás valóban segít fenntartani a csontsűrűséget, az gyorsan csökkent, amint a testmozgás abbamaradt. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a csonttömeg megőrzéséhez hosszú időn keresztül folyamatos testmozgásra van szükség.

Egy másik tudóscsoport a testmozgás hosszú távú hatását vizsgálta, és azt találta, hogy a súlyzós testmozgás segít növelni az ásványi sűrűséget a csonttömeg csúcspontján. Ez viszont késleltette a csontritkulás negatív hatását, egyszerűen azért, mert ezek az egyének több csontot veszítettek, mielőtt a hatásokat megtapasztalták volna. Továbbá azt találták, hogy a rendszeres testmozgás segített csökkenteni a veszteség mértékét a mozgásszegényebb egyénekkel összehasonlítva.

Nyomelemek

Számos nyomelemről úgy vélik, hogy fontos szerepet játszik az egészséges csontok fenntartásában. A tudósok megállapították, hogy a szervezet cinkszintje a csontritkulásban szenvedőknél általában jelentősen alacsonyabb, mint a lakosság körében, és arra a következtetésre jutottak, hogy a cinkhiány fiziológiai szerepet játszhat a csontok fenntartásában. Más szakértők kiemelték, hogy a csökkent csontnövekedés gyakori tünet a cinkhiánnyal összefüggő állapotokban, ezért a cinkpótlás a csontritkulás természetes kezelését jelentheti.

A magnézium egy másik elem, amelyet gyakran társítanak az egészséges csontvázzal. Nevezetessége, hogy szabályozza a kalcium szállítását a szervezetben, így a D-vitaminhoz hasonlóan döntő szerepet játszhat a csontok fenntartásában.

Ennek fényében a tudósok a menopauzában lévő nők egy csoportját magnézium-kiegészítőkkel látták el, hogy felmérjék a hatását, és megállapították, hogy a magasabb magnéziumszint a csontsűrűség javulásával és a csonttörések alacsonyabb gyakoriságával járt együtt. Nem meglepő, hogy a magnéziumpótlás, mint a csontritkulással járó csontvesztés potenciális kezelésének lehetősége izgalommal tölti el az embereket.

Fehérje

A fehérje létfontosságú az izomerő szempontjából, és segíthet csökkenteni az esések kockázatát. Bár a túlzottan magas bevitel potenciálisan elősegítheti a kalciumveszteséget a csontokból, ez szokatlan, és sok idős ember hajlamos küzdeni az izomtömeg fenntartásához szükséges elegendő fehérjebevitelért. Vegyünk be étrendünkbe többféle fehérjeforrást, beleértve a húst, halat, tejtermékeket, hüvelyeseket, szóját és dióféléket, és törekedjünk arra, hogy minden étkezés részeként egy adagot fogyasszunk belőlük.

Fitoösztrogének

Úgy vélik, hogy a nőknél a menopauza után tapasztalt csökkent ösztrogénszintnek szerepe van a csontritkulás kialakulásában. Ugyanakkor bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy e csökkenő hormonszintek kezelése segíthet a gyengébb csontokkal járó kockázatok csökkentésében. Bár a hormonpótló terápia (HRT) a leggyakoribb klinikai ajánlás, ez a kezelés potenciális kockázatokkal járhat. Ennek eredményeképpen az orvosi közösségben megújult az érdeklődés a „természetesebb” alternatívák iránt.

A fitoösztrogének a természetben előforduló kémiai vegyületek, amelyek növényekben találhatók. Azért kapták ezt a nevet, mert úgy tűnik, hogy utánozzák az ösztrogén aktivitását a szervezetben, és így a menopauzában lévő nők számára egészségesebb alternatívát kínálhatnak a hagyományos HRT-vel szemben. Egy tanulmány, amely a fitoösztrogének csontsűrűség-csökkenésre gyakorolt hatását vizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy az „ösztrogének helyettesítése hatékony terápiát jelent” a csontritkulással járó tünetekre.