A bogyós gyümölcsök iránti szeretet már ősidők óta ismert. A messze földön híres szép történelem, a bogyó szó a régebbi angol „berie” szóból származik, ami szőlőt jelent. Tudományosan a bogyó egy húsos gyümölcs, amely egyetlen virágból származik, amely csak egy petefészket tartalmaz. A Föld számos szuper zamatos bogyója közül az egyik legrégebbi, amelyet az emberiség a leghosszabb ideje élvezettel fogyaszt, a varázslatos, sokszínű eperfa. Fanyar, édes és néha egy kicsit savanykás, a Morus alba tudományos nevet viselő eperfa termése. Ez az évelő növény akár 40 láb magasra is megnő, gyönyörű rózsaszín virágokat és karcsú gyümölcsöket hoz. A füge távoli rokona, az eperfa márciustól májusig és októbertől novemberig kapható.

Miközben az emberek élvezik ezt a mesés gyümölcsöt, vajon tudjuk-e, hogy e növény levelei a selyemhernyók örök kedvencei? Ez az értékes rovar, amely számunkra tonnányi és tonnányi selymet biztosít, egyetlen tápláléka és táplálékforrása, túlnyomórészt az eperfa leveleivel táplálkozik. A fehér eperfa Kínában őshonos, ahol évezredeken át termesztették az emberek és a selyemhernyók számára is! Jelenleg Ázsiában és Amerikában széles körben termesztik. Indiában Pandzsáb, Himachal Pradesh, Harayana, Nyugat-Bengál, Andhra Pradesh, Tamil Nadu és Karnataka a fő eperfa-termelő államok.

Hogyan használható fel az eperfa?

A hagyományos orvoslás számos egészségügyi állapot gyógyítására ismerte el az eperfát. Egészségesnek tartják a vesék, a tüdő, a haj és a bőr számára, tonikumok és egészségügyi italok készítésére használják. Az eperfa tea tele van terápiás tulajdonságokkal, és az egész világon élvezik. Ami a kulináris előnyöket illeti, a gyümölcsökből lekvárok, zselék, sütemények, teák és borok készíthetők.

Az eperfa fajtái

Elsősorban háromféle eperfajtát különböztethetünk meg, amelyek számos formában fogyaszthatók vagy felhasználhatók. A gyöngyházfehér vagy kicsit barnás színűeket a rügyek színéről fehérnek nevezik. Morus Alba néven is ismert, a selyemhernyók tápláléka és kínai őshonos. A második a vörös eperfa. A botanikai terminológiában Morus Rubrának is nevezett vörös és fehér eperfa a feketéhez képest könnyen oltogatható és ellenáll a zord időjárásnak. A legnehezebben termeszthető a harmadik fajta, a fekete fajta, amelynek tudományos neve Morus Nigra. Az ázsiai országokban őshonos, és mindhárom közül ez a legnépszerűbb.

Az eperfa egészségügyi előnyei

Az eperfa kiváló tápértékéről és számos egészségügyi előnyéről ismert. Néhány ezek közül:

• A vese egészsége elengedhetetlen a mérgező salakanyagok eltávolításához a szervezetből. Az eperfa kivonatok jótékonyan hatnak a vesebetegségekben vagy anyagcserezavarokban szenvedőkre. Javítja az inzulinrezisztenciát és csökkenti az oxidatív stresszt.
• Az eperfa segíti a melanin termelődését és a haj növekedését, emellett csökkenti a sörény korai őszülését. Az erős, fényes haj érdekében az eperfa levet rendszeresen lehet fogyasztani.
• Az eperfában található rezveratrol védi a bőrt az ultraibolya sugárzástól, ragyogóvá teszi a bőrt, és gyógyítja a hiperpigmentációt. Az eperfa A-, C- és E-vitamint is tartalmaz, amelyek potenciális öregedésgátlók, és csökkentik a sötét foltokat és a ráncokat.
• Az antivirális és antibakteriális tulajdonságokkal teli eperfa gátolja a káros kórokozókat a szervezetben, mint például az influenzavírusok és a pneumococcusok.
• A fekete eper tele van pektin nevű rosttal, amely hashajtó hatású, és segíti a sima bélmozgást, valamint gyógyítja a súlyos székrekedést.
• A fekete eper a zeaxantin nevű karotinoidot tartalmazza, amely megakadályozhatja a retina károsodását, ami a makuladegeneráció és a szürkehályog oka lehet.
• Erős immunerősítő, az eperfa nagyszerű C-vitamin-forrás. Emellett polifenolokat is tartalmaz, amelyek elősegítik az egészséges immunrendszer működését.
• Az eperfa jelentős mennyiségű K-vitamint, kalciumot és vasat tartalmaz, amelyek segítenek a csontszövetek erősítésében. Ezek az erőteljes tápanyagok más degeneratív betegségek mellett a csontritkulás és az ízületi gyulladás esélyét is csökkentik.